Attila-nap és új ágyak

Meglehetősen fontosnak tartjuk a srácok névnapját, mert ez a sajátjuk. A születésnapjuk úgy is egyidőben van, és ez mindig így is marad, de a névnapjukon egy időre külön válhatnak, és élvezhetik a csodás pillanatokat, amikor csakis ők az ünnepeltek!

Csak úgy, mint Andris, Attila is büszkén vitte az oviba a névnapi vaníliás karikát. Ő is élvezte, hogy ez csak az ő napja, és a várakozásaimmal ellentétben Andris is egész jól viselte, hogy nem ő kapja az ajándékot, és nem ő viszi körbe a kekszet az oviban. Egészen addig így volt ez, míg keresztanyuék meg nem érkeztek. Akkor Andrisnál elpattant a türelem húrja, és már nagyon nehezen lehetett vele megértetni, hogy bizony ezt az ajándékot is Attila fogja kibontani. Atinak amúgy még a nagy vágya is teljesült: levelet hozott neki a postás! Oviból hazafelé tartva ellenőriztük a postaládát, és csodák csodájára egy névnapi képeslap várta a papától! (Akivel amúgy egy házban lakunk...)

Tegnap végre sikerült üzembe állítani az új ágyakat. Eddig a rácsos ágyban aludtak, amit kicsit átalakítottunk, és ők inkább a saját kis fészküknek érezték, mint kisbabás-rácsos ágynak. Az új, felnőttméretű ágyakat még szeptemberben megvettük, de kellett egy kis idő, míg a gyerekek hozzászoktak a gondolathoz, hogy meg kell válni a régi ágyaktól. Mire eljött az üzembehelyezés ideje, már büszkén meséltek mindenkinek arról, hogy milyen nagy fiúk, mekkora ágyaik lesznek. Szerelés közben teljesen felpörögtek, segítettek apjuknak, fogták a csavarbehajtót, mértek, intézkedtek, és persze ugráltak az ágybetéten...

Mikor eljött az alvás ideje, akkor Attilának kicsit inába szállt a bátorság... Mostanában sokszor ilyen kis félős, pedig máskor olyan harsány, nagyhangú,és ettől egészen vagány kisfickónak tűnik. Most azonban elkezdett aggódni, és hiányzott neki a kiságy biztonsága. De Andris megnyugtatta: "Én szuperhős vagyok, majd én vigyázok rád, Ati!" Andris javaslatára takarót tettünk az ágyak elé, hogy ha esetleg leesnek, akkor se nagyon üssék meg magukat. Andris végül nagyon ügyesen a helyén maradt egész éjszaka, sőt végre egyedül betakarózik, és nem kiabál segítségért, ha fázik. Attila egyszer az ágy közepén kereste a cumiját, de ezenkívül nem történt különösebb esemény éjszaka. Reggelre pedig annyira megbarátkozott az új ággyal, hogy nem volt kedve átjönni a mi ágyunkba sem. :-)

Karácsony 2009 - jobbára címszavakban (és képekben)

A kedvenc időszakom a "téli szünet", hiszen teli van családi ünnepekkel, ilyenkor van idő arra, hogy találkozzunk a rég nem látott rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel. Ez most is így volt, nagyjából csak aludni jártunk haza.

Minden azzal kezdődött, hogy az angyalka már 24.-e reggelre meglepte a gyerekeket a karácsonyfával. A Szentestét szokás szerint négyesben töltöttük, majd kezdődött a rokonjárás. A srácok rengeteg ajándékot kaptak, és csupa olyasmit, aminek nagyon örültek. Talán egy kicsit sok is volt az ajándékból - vagy nem jól osztotta be a Jézuska -, mert Andris 27.-e reggel is megkérdezte: "Ma milyen ajándékot kapok?"

De nem csak kaptak, készítettek is ajándékokat. Képeslapokat, karácsonyfadíszeket dióból, és egy mézeskalács emberkét a nagyinak.

A téli szünetben végre esett a hó! A fiúk már nagyon várták! Végre megértették, hogy december van, ami téli hónap, de akkor miért nem esik a hó??? Még egy kicsit betegek voltak, de ez nem tartott vissza egyikünket sem a szánkózástól, lapáttal való hóemberépítéstől. A kis kipirult arcú hómunkások:

Kristóffal nagy az egyetértés mostanában:

Családi kép - egyikünk sem őszintén mosolyogni az időzített kamerába...

Itthon, betegen...

Napok óta környékezte a srácokat a betegség, aztán vasárnap már nagyon köhögtek, úgyhogy eldöntöttük: másnap nem mennek oviba. Akkor még reménykedtem benne, hogy talán a hét vége felé jobban lesznek, csütörtök-péntek délelőtt ismét mehetnek, együtt karácsonyozhatnak a többiekkel, stb. És persze nekem is lett volna még két magányos délelőttöm az ünnep előtti készülődésre...

Hétfő reggel látszott, hogy nincsenek jól, de nem gondoltam, hogy orvoshoz kéne őket vinni: máskor is megbírkóztunk már egy kis köhögéssel meg náthával. 10 óra felé Andris elkezdte fájlalni a fülét, majd fél óra múlva annyira elhagyta az ereje, hogy egyik pillanatról a másikra - félig ülve - elaludt... Természetesen azonnal öltöztettem mindkettőjüket, és 11 órára, a rendelés kezdetére oda is értünk az orvoshoz. Az egy órás várakozás alatt, Andris végig aludt az ölemben (vagy sírt, hogy menjünk haza...). Szerencsére Attila elég szépen eljátszott, csak az utolsó pillanatban kezdett hisztizni, hogy márpedig ő nem jön be a doktor nénihez...

Andris kapott antibiotikumot a fülfájás miatt, Attilának csak a "szokásos" felsőlégúti gyulladása van. Azóta itthon kúrálom őket. Antibiotikum, köptető, lázcsillapító és a többiek: orrspray, orrkenőcs, C vitamin, multivitamin, Calcium pezsgőtabletta, mellkasbedörzsölő krém, infralámpa, stb.

Idén már nem mennek oviba, jóóóóó hosszú téli szünetük lesz. De talán jövőre már az oviban alvással is próbálkozhatunk.

Végül egy kép, ami a nagyi esküvőjén készült a hétvégén:

Számolás

A legjobb, hogy nem tanítottuk neik! Vasárnap az autóban unaloműzésből kórusban mondták a számokat, és egyszer csak spontán nekikezdtek  a felelgetésnek. Hétfőn Attila kérte Andrist: "Mondjuk a számokat, és te ne mondd, amit én mondok!" Vagyis megfogalmazta a szabályt is... A felvétel persze szándékosan készült, ilyesmit nehéz az adott pillanatban, véletlenszerűen lefilmezni. Ezért kicsit zavarban vannak, de valójában 20ig megy hiba nélkül!

Jön már, jön már a Mikulás...

Mint minden gyerek, Andris és Attila is nagyon várták már a Mikulást. Igyekeztek jók lenni, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy rengetegszer riogassák egymást: "Neked nem hoz semmit a Mikulás, mert nem vagy jó!" Igazság szerint Andrisnak nehéz időszaka volt az elmút pár hétben, folyton gonoszkodott Attilával, és én sem tudtam hatni rá, se szép szóval, se büntetéssel, sem azzal, hogy dícsértem ott ahol, csak tudtam, hátha ettől helyrebillen az önbizalma, és nem zsarnokoskodik Attila felett többet.  A lényeg, hogy még egy virgácsot is beszereztünk, hogy ha kell, akkor azt Andris Mikulás-csomagjába tűzzük, hogy megértse, nem csak a levegőbe beszélünk, tényleg jónak kell lenni. Szerencsére erre nem volt szükség, magától vagy a sok dícséret hatására, de Andris lelkivilága mégiscsak helyrebillent.

Az oviban már reggel kikészítették a cipőjüket a folyosóra, és a teremben látszólag a mindennapi tevékenység folyt, nem volt minden a Mikulás-várásra kihegyezve. Azért ki-kinéztek az ablakon, hátha megpillantják az öreget. A Mikulás (vagy egy nagyon közeli rokona) pedig jól láthatóan fel-le sétálgatott az udvaron a meghatározott időben, hogy minden gyerek, minden csoportból megcsodálhassa őt az ablakból. Amint eltűnt, a gyerekeknek eszükbe jutottak a kikészített kiscsizmák, és szaladtak is megnézni, hogy van-e benne valami

Andrist és Atit teljesen elbűvölte az "igazi Mikulás", úgyhogy ezután az élmény után szinte sajnáltam, hogy megzavarjuk őket azzal, hogy még itthon kapnak ezt-azt, egyik mamától is, másik mamától-papától, stb.

Persze azért reggel - kócosan, pizsiben - nagy boldogan halászták ki a csomagból az ajándékokat. És milyen rendes ez a Mikulás! Még azt is tudta, hogy Andrisnak és Attilának szüksége van új fogkefére, és nagyon-nagyon vágynak még egy Duplo-emberkére, hogy minél színesebben folyhasson a szerepjáték.

Attila tegnap este váratlan előállt a legviccesebb Mikulás-verssel, amit valaha hallottam:

"Jön már, jön már a Mikulás, csizmás, bundás csuklyaruhás./ A lányoknak cukrot hozzon, a fiúknak vesszőt hozzon/ Így igazság, így igazság."

Így hangzott a gyerekek előadásában, édes kis gyerekhangjukon. Muszáj volt mosolyogni. :-) Ma rákeresetem a neten, ez egy cserkészdal, és nem pontosan így van a szövege. De ki tudja, hogy tanulták az oviban? És ez már nem az első versike, amit én a gyerekeimtől tanulok meg...

András-nap és advent

Andris igazán örülhetett most a névnapjának, hiszen csupa klassz dolog történt vele. Meglátogattak minket a messzebb élő keresztszülők, akiket már nagyon vártunk. Részben ennek köszönhetően elég sok ajándékot kapott névnapjára: matricás könyveket, fűzős készségfejlesztő játékot, kisautót, Kipp-Koppos mesekönyvet. Az oviba pedig Pilóta kekszeket vittünk be, és ő kínálhatta körbe a csoportban. Miután először volt ilyen élményben része, hatalmas boldogság volt számára. És olyan kis aranyos, mert ez után az ajándék áradat után kijelentette: "Meggondoltam magam, én nem kérek semmit a Jézuskától, mert most kaptam mindenfélét."

Attila elég jól tűrte, hogy Andris állt a figyelem középpontjában. Fordított helyzetben ez bizony nem így lenne! Csak azt nehezményezte egy kicsit Ati, hogy Andris azt sem engedte, hogy megnézze a fűzős játékot. Sőt, még azt is határozottan kijelentette, hogy "Attila akkor sem játszhat ezzel, ha már én meguntam." Nem éppen testvéri szeretetről árulkodik ez a mondat, de majd meggyőzzük az ellenkezőjéről.

Egy nagyon kedves családtól kaptunk egy hatalmas doboz Duplót! Tudtam, hogy ez minden vágya a fiúknak, de mi nem engedhettük volna meg magunknak, hogy akárcsak egy-két darabbal bővítsük a készletet. Így viszont már a hétvégén kaptak egy-egy járművet, amit azóta ki se lehet venni a kezükből. Már járt a papánál és Kristóféknál a két autó, és folyamatosan különböző alkukat kell kötnöm, hogy elérjem, az oviba ne vigyék magukkal. Remélem, a karácsonyi ajándéknak is ennyire örülnek majd!

Advent első vasárnapján meggyújtottuk az első gyertyát. Azt hiszem, igen emlékezetes adventünk lesz idén.  Ha a készülődés lényegét még nem is, de a várakozás izgalmát már a fiúk is kezdik kapisgálni. Ezen kívül az advent teli lesz családi eseményekkel: Ági húgom szalagavatójára készülünk, és két hét múlva egy új családtaggal is bővül a családunk. 

A koszorúnk elkészítésében Attila annyira lelkesen segédkezett, hogy teret engedtem a kreativitásának, és a meggyújtott gyertyához közel eső összeállítás az ő ügyességét dícséri. (A vaku jelentősen torzít a koszorú színein, de most úgy sem ez a lényeg...)

Játékok és korszakok

A fiúknak a játékokat tekintve meghatározó korszakaik vannak. Nyár végén és szeptemberben megállás nélkül puzzle-lel játszottak, miután már rég feledésbe merült a korábban népszerű Thomasos kocka, kivégezték a 4 féle 16 darabos puzzle-t, megbírkóztak a 24 darabos traktorossal is. És a nézőknek lelkesen magyarázták, hogy melyik elemnek, miért ott van a helye, ahol.

Egy háziversenyben simán legyőzték apát is. :-) Amikor azonban megkapták az állatos kirakós könyvet, a lelkesedésük már nem votl a régi... Ekkor már az autózás volt a sláger! Ezt kísérte az építés, hiszen az autóknak garázsra, parkolóházra, hídra, alagútra, kapukra volt szükségük. Kár, hogy a temérdek kocka is elfogy egyszer, és akkor kitör a háború, mert mindenki szeretné még tovább bővíteni az építményét...

Egyik nap, mikor benéztem a szobájukba, ezt láttam: két autósor kígyózott egy óriási fal előtt. A különlegessége azonban abban állt, hogy a falban két kapu volt, egy kisebb és egy nagyobb, az autók pedig méretük szerint csoportosítva sorakoztak a két kapu előtt.

Jelenleg az alkotás korszakát élik, főként Andris. Folyton színez, vág, fest, gyurmázik, rajzol... Ma ezeket készítettük (vágás, ragasztás, keretrajzolás zsírkrétával):

Attila ellenkező irányuló próbálkozásaim ellenére is inkább szabadon dolgozott, szerinte azonban a kép azt ábrázolja, hogyan fordul át az ősz télbe. Ami viszont vele kapcsolatban megdöbbentő: le tudja írni a nevét! Igaz, szerencsés helyzetben van, hiszen 3 nem túl bonylult betű, és már kész is van az aláírás: ATI. Az "A" még többnyire inkább "H"-nak néz ki, de szerintem már az is nagyszerű, hogy jó sorrendben rajzolja le őket.

Feleség-kérdés

Ma beszélgettünk a srácokkal arról, hogyan lesznek kisfiúkból nagy fiúk, majd férfiak. És ha eljön ez az idő, akkor előbb-utóbb apák is lesznek. Ebben az esetben persze szükség lesz egy anyára is. Még be sem fejeztem az okfejtést, amikor Andris kijelentette, hogy azt szeretné, ha Attila lenne az anya. Hiszen ő akkor is Attilával szeretne maradni, ha már felnőttek lesznek. Én mindenesetre elmagyaráztam, hogy ez miért nem lehetséges, és hogy mindkettőjüknek majd egy lány lesz a felesége. Andris kevés gondolkodás után kijelentette, hogy neki Ági (nagyobbik húgom)lesz a felesége.

Attilának nehezen ment a választás. Nem tetszett neki az ajánlatom sem, hogy válassza az ovis barátnőjét, Laurát. Az volt a problémája, hogy Laura még kislány, és nem lehet a felesége, ha ő férfi lesz. Majd előállt a javaslattal, hogy a mamának lesz a férje, ha eljön az ideje. Egyelőre ebben meg is egyeztünk.

Szójáték

Néhány szösszenet, hogy ti is mosolyogjatok egy jót:

anya: Mi kezdődik úgy, hogy "ba-"?
Attila: barlang
Andris: medve
anya: A medve az nem egészen jó válasz, gondolkodj másik szón, ami úgy kezdődik, hogy "ba-"!
Andris: Balaton
Attila: halak, fürdés!

anya: Mi kezdődik úgy, hogy "ko-"?
Attila: kojte! (Vagyis körte.... No komment.)
De aztán jó hosszan sorolták, hogy kocsi, kosár, kormány, korlát...

anya: Mi kezdődik úgy, hogy "te-"?
Andris a lelkesedéstől kipirulva kiabálja: ANDRIS!
Attila: templom

Immáron betöltötték...

A srácok is betöltötték a bűvös 3 éves kort!

Nagyon képben voltak, és életükben először tudatosan várták a nagy napot. Tudták, hogy még nem 3 évesek, csak a szülinapjuk után mutathatják meg a hármat a kezükön. Az utolsó héten már visszaszámoltunk, hogy mennyit kell még aludni, és naponta többször is leellenőrizték, hogy emlékszem-e még, milyen tortát kell nekik sütni. Andris az első perctől fogva citromosat rendelt, míg Attila először cicásat szeretett volna. Először ez furcsa kérésnek tűnt, de aztán eszembe jutott, hogy Kristóf első szülinapi tortáján volt egy marcipán cica, és valószínűleg arra vágyik Attila. Végül a cicáról sikerült lebeszélni, és kiegyeztünk egy csokis-málnás tortában, mivel mindkettőt imádja. 

A nagy nap pont vasárnapra esett, ezért igazi családi napot terveztünk. Délelőtt tettünk-vettünk, terepet rendeztünk, aztán a déli szieszta után, uzsonnára vártuk a családot. A srácok hamar felébredtek, elfoglalták a helyüket, és kisvillával a kezükben türelmetlenül várták anyukámékat, akik ráadásul még késtek is.  Végül azonban megérkeztek, sort kerítettünk a köszöntésre, az ajándékok átadására, a tortabontásra, és azon frissiben ki is próbáltunk minden új játékot. A vasútkészletükhoz kaptak nagyon szuper kiegészítőket: egy farmot állatokkal, sok-sok sínnel, traktorral és teherszállító vonattal. Ehhez venni kellett két újabb váltót is, hogy jól összeépíthető legyen a meglévő sínpáyával. Ezen kívül két fajátékot kaptak még: egy ügyességi társasjátékot és egy egyensúlyjátékot.

A nap hátralévő részére egy nagy családi kirándulást terveztünk Vácra. A Duna sajnos nagyon magasan volt, így csak a játszóteret élvezhettük, de a srácoknak úgy is ez volt a legnagyobb élmény. A főtéri sétát sajnos meghiúsította az eső, de így legalább arra is volt idő, hogy Bea, Tomi és Kristóf is még ezen a napon felköszönthessék kedvenc ikreiket. Sajnos a torták annyira kelendőek voltak, nekik éppen csak egy kis kóstoló maradt. A pogácsa viszont bármilyen finom volt, nem tudott versenybe szállni a tortákkal, úgyhogy még 3 nap múlva is eszegethettük...

Másnap meglátogattuk Barnust és szüleit a gyönyörű, új otthonukban. A fiúk teljesen el voltak ámulva Barnus játékaitól, de miután minden gyerek átesett a feloldódási szakaszon hatalmas közös játékot rendeztek. Autóztak, homokoztak, főzőcskéztek, fociztak - öröm volt nézni őket! Mi felnőttek pedig zavartalanul beszélgethettünk órákon keresztül. Csak akkor kellett megszakítani a társalgást, ha valamelyik gyerek "Pisilni kell!" felkiáltással közelített. :-) Végül Attila kívánságára közösen elénekeltük a Halász Judit-féle szülinapi slágert, ami méltó zárása lehetett volna a napnak, ha Attila nem esik egy hatalmasat kifelé menet...