
Ma apuék pontosan 64 hónapja házasok! Igaz, hogy holnap van a szerelmesek napja, de az általános ünnep helyett ők jobban szeretnek erre a napra, az ő szerelmük megpecsételésének, házassági szövetségük megkötésének napjára emlékezni. Ezt csak csöndben teszik, egymás között, mert nincs szükségük ehhez nagy ajándékokra, impozáns díszletekre.
Reggel apuval keltünk, nagyon korán. Ő indult Nagypapát meglátogatni Visegrádon a kórházba, mi pedig úgy döntöttünk, hogy szolidárisak leszünk, és felkelünk vele együtt. De ha már így tettünk, akkor anyut se hagytuk aludni! Így aztán apu elindult, mi pedig hárman maradtunk, és ébredeztünk. Anyu nem sürgette ezt a folyamatot, hiszen, amíg mi a kiságyunk állatkáinak tanulmányozásával foglalkoztunk, addig ő kávézott, felöltözött, és még a reggelinket is elkészítette. Nemsoká készen álltunk a játékra, anyu pedig utánunk a lakás rendbe hozásával kezdett foglalkozni. Mi kicsit nyűgösek voltunk, nem hagytuk anyut ténykedni. De a délelőtt hamar elszállt, apu is hazaért, és alvás előtt még egy kicsit játszott is velünk. Ebédidőben megjelent Kati mama, hogy valamit megbeszéljen apuval. Ettől egy kicsit zaklatottá vált az ebédelésünk, mert evés helyett úgy néztünk rá, mintha még sosem láttuk volna. Később majdnem másfél órán át olyan szépen eljátszottunk egyedül a szobánkban, hogy anyunak csak 3 alkalommal kellett bejönnie hozzánk. Egyszer Attila a legrövidebb utat választotta, és átmászott rajtam. Ezt persze én nem nagyon díjaztam, és rögtön segítségért kiabáltam. Másodszor is én voltam az áldozat, Attila elvette a pelenkámat, amivel játszottam, és olyan messzire gurult tőlem, hogy azt hittem, nem tudok utánamenni. Harmadik alkalommal Attilának támadt egy kis problémája, ugyanis a kedvenc rágókája a hasa alá került, és igen-igen elkeserítette, hogy hirtelen így eltűnt. Egyébként a nap nagy részében azzal volt elfoglalva, hogy a rágókát dobálta, nyalogatta, rágcsálta, forgatta, stb. Én vagy a pelenkámat szorongattam, vagy különböző tárgyakkal püfföltem a parkettát. Nagyon szupi hangokat tudok így létrehozni!
Fürdésnél nagyszerűen szórakoztunk! Kár, hogy videón nem tudjuk megmutatni, mert Dóriék még itt voltak, és így sikerült megörökíteni ezt a különleges alkalmat. Szóval ismét együtt fürödtünk, és mire én anyuval megérkeztem a fürdőbe, Andrisnak már nagyon jó kedve volt. Becsücsültem a kádba, és azonnal felfigyeltem a tesó huncutkodására. Sőt én mosolyogtam rá, hogy ezzel is bíztassam, hogy csapkodja a vizet. Hát, nem kellett sokáig győzködni! És én, a vezéregyéniség, pedig végig arra vártam, hogy Andris rám mosolyogjon, és szórakoztasson. Végül akkorákat kacagtam rajta, hogy csak na. Néha meg-megcirógattam Andris arcát, hogy mondjam neki: „Hé, ne hagyd abba!” Annyit nevettünk, hogy a végén még a hasam is megfájdult, anyunak meg a könnye is kicsordult. Hiába, a víz, a mi igazi közegünk, ahol először találkoztunk, ahol szövetséget kötöttünk, ahol a legközelebb voltunk egymáshoz!
Időközben sikerült a videót idevarázsolni. Most már mindenki megnézheti, milyen vidám kis fickók vagyunk. (Várni kell még betölt a sötét szürke csík. És hangot feltétlen adjatok rá!)

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Lili is ír blogot
RSS
Sziaztsok skacok!!!!
Milyen jó nektek,hogy nem egyedül kell állandóan fürdenetek!!!!!!