Akkor most pótolunk!

Helyzetjelentés

Mindenkit szeretnénk megnyugtatni: nem vesztünk el, és egyben vagyunk mindannyian. Pontosabban apu egy vesekővel könnyebb, de ennek csak örülhetünk! Pénteken engedték haza a kórházból, és mi pont aludtunk, mikor megérkezett. Így aztán nagyon csodálkoztunk, mikor felébredtünk, és itthon találtuk őt. Péteken és szombaton anyu regenárolódni próbált, apu pedig behozta az időt, amit nem velünk töltött. Szombaton iskola is volt, így Dóri és Ági estig velünk voltak, aztán pedig a keresztszüleink tartották bennünk a lelket fürdésig.

A kis renitens

Vasárnap Attila nagyon elemében volt. Délelőtt minden rosszaságot elkövetett, ami csak eszébe jutott. Például a rácson belülre húzta anyu papucsát és jól megrágcsálta, és elbontotta a barikádot az állólámpa elől, és alaposan lepakolt mindent. A szekrényt is megtanulta (én is) kinyitni, de már nem tudja kipakolni, mert anyu minden alkalommal kulcsra zárja az ajtót. Este is megpróbálkozott egy csibészséggel: a radiátorba kapaszkodva rángatni a függönyt. Csak hogy fürdés előtt voltunk már, a forró radiátor pedig megsütötte a kezét. Na, ez aztán elvette a kedvét a rongálástól! Reggeli után már egyszer próbálkozott ezzel a mutatvánnyal, és akkor ugyan a radiátor hideg volt, mégis sikerült egy szép nagy puklival ékesítenie a homlokát. Délután nagy sétát tettünk a nagyihoz, és ott a kertben napoztunk meg ismerkedtünk a fűvel is. Persze Attila végigordította az odautat, miközben én aludtam mellette. Anyu ki szerette volna venni a kocsiból, apu viszont ragaszkodott hozzá, hogy ottmaradjon. Végül anyu győzedelmeskedett (és Attila akarata), mert apu nem volt hajlandó így kimenni vele a főútra, azaz emberek közé. Délután Attila ismét kihagyta az alvást, helyette torka szakadtából üvöltött a kiságyban. Apu kivette, megpróbált vele összebújva elaludni, simogatta a hátát, anyu sétált vele és dudorászott a fülébe, de semmi nem volt elég hatásos. Valójában egy percre elaludt Attila anyu vállán, de amint a kiságyba került, kezdte előlről a tiltakozást. Végül a szüleink feladták, és kiültették a hordozóba, ő pedig lelkesen bizonygatta, hogy továbbra sem álmos, és az esti lefekvésig fele annyira sem volt nyűgös, mint én, aki 3/4 órát aludtam a szokásos fél helyett.

Anyuék azt mondják, hogy egy kis gengszter vagyok. Én nem értem, miért, de akárki megismer engem, azonnal egyetért a diagnózissal, és első látásra megállapítja, hogy csibész a nézésem és igazi gézengúz vagyok. Még a szomszéd bácsi is azonnal kijelentette: "Hű, de fáin gyerek lesz ebből!"

Tudományaink

Andris kedvenc játéka mostanában a labda. Eldobja, a labda elgurul, ő pedig utána megy, és rettenetesen élvezi. És már tud nemet inteni a fejével. Én pacsit adok, és mindketten gyakoroljuk az integetést. Anyu igyekszik, hogy mindez meg legyen örökítve videón... Mindenestre most itt egy rövidke film Andris első labdázásáról. Azóta már tökélyre fejlesztette a játékot, és ha kell az ágy alá is bemászik az elgurult labdáért.

Kipróbáltuk...

Vasárnap kipróbáltuk a nagykádat, mert ketten már szűkösen férünk a kicsiben. De sajnos nem jött be, én csúszkáltam ide-oda, a kevés víz ellenére képtelen voltam megülni a fenekemen, Attila pedig minduntalan mászni vagy állni akart, ez pedig elég veszélyes egy csúszós nagy kádban. Fénykép sem készült, mert anyu és apu a biztonságunkkal volt elfoglalva. A nagykádban fürdést egyelőre elnapoltuk, majd újra próbálkozunk, ha már nagyobbak leszünk.

Átalakítottuk a babakocsit is sportkocsi változatra, mert kíváncsiak voltunk, így kényelmesebb-e. De nem. Egyelőre még ehhez is kicsik vagyunk. Andris ki akart ugrani belőle, annyira furcsának találta. Szegényke, sok új dologtól fél, például a fűtől is. Sőt, ma keserves sírásra fakadt akkor is, mikor egy szál pelenkában került a szőnyegre. Azt se tudta, hogy emelje magasra a térdeit, hogy ne érjen a félelmetes tapintású szőnyeghez.

Az örök probléma: az alvás

Anyu ismét törheti a fejét az alvási szokásainkon. Ugyanis úgy látszik, Attila olyan nappal, mint egy kis Duracell-nyuszi. A második délutáni alvást már nem először hagyta ki, ennek ellenére egész nap fényes jókedve van, és sosem rest huncutkodni. Én viszont így, hogy eggyel többet alszom, mint ő, mégis jóval többet ásítozom, nyűgösködöm. Viszont én az utóbbi napokban többé-kevésbé aludtam éjjel, míg Attila elég zaklatott volt éjjelente. Lehet, hogy Attilának elég lenne, ha egyszer aludna délben? De akkor hogy alakulna a napirendje? És hogy tudná összeegyeztetni anyu az én 3 alvásomat és az ehhez igazodó étkezéseket, és Attila egy alvását? De ha nappal ennyire kifárad, akkor éjjel miért nem alszik a tesó?