Megmutatom, miket tudok

Ma én kaptam meg a mesélés lehetőségét, így tőlem fogjátok hallani, hogy mi történt az elmúlt pár napban.

Kedd délelőtt a doktor néninél jártunk, az utolsó súlymérés volt esedékes egy éves korunk előtt. Legközelebb már csak a szülinapunk után kell mennünk. Én jól állok a súlykérdéssel, lassan, de biztosan közelítem a 8 kilót. Egészen pontosan most 7820 gr vagyok. A tesóm nem ilyen súlyos egyéniség, ő ismét lemaradt csaknem 200 grammal, pedig már olyan szépen utolért. Ő most 7640 gr. A doktor néni meg is jegyezte, hogy Andris milyen sovány hozzám képest. Pedig anyu neki is ugyanannyit ad enni. Ha nem többet! Mert Andris újabban él-hal a kajáért! A doktor néni engem fel is ültetett az asztalra, úgy nézett bele a torkomba. De megállapította, hogy gyenge a hátam az üléshez, ezért jót tenne, ha még egy félévig csak másznék, és nem indulnék el.

De nem csak testileg fejlődtünk az utóbbi időben, hanem a képességeink is szaporodtak. Én például már kapaszkodás nélkül felhúzom magam ülésbe a pelenkázón. Meg bemászok a hordózban egyedül, aztán abban randalírozok: guggolok, állok, egyensúlyozok. Andris is szeret guggolni, meg féltérdre ereszkedni. És ő térdelő helyzetben előbb tanult meg egyensúlyozni, mint én, így gyakran már mindkét kezét hazsnálja a játékhoz. De egy cseppet sem akartam én sem lemaradni, ezért gyorsan megtanultam ülni. Előbb csak félig, aztán rendesen. A doktor néni mondhat, amit akar, én már akkor is elég nagy vagyok az üléshez. Íme a bizonyíték! És nem anyuék ültettek ide, magamtól csináltam!

Tegnap egyébként nagyon nyafogós volt a tesóm. Pedig délelőtt még a keresztanyukája is itt volt. Mégis alig akart elaludni, egyész nap nyűgösködött és fáradt volt. De azért este megmutatta Zsuzsinak és Petinek a furulyatudását. Meg azt is, hogy milyen mérges arcot tud vágni, és hogy fújtat hozzá. Persze több se kellett, ezt nekem is ki kellett próbálnom!

Este apuék pizzáztak és söröztek, Andris pedig szokásához híven ott ácsorgott, és kiabált, hogy ő is kér. Pizzát kapott, de sört nem, csak úgy tűnik!

És képzeljétek, mi történt ma! Anyu legnagyobb örömére megmutattam, hogy már tapsolni tudok! Ki tudja, egy szép napon egyszer csak azt is megmutatom, hogy járni is tudok, csak eddig hanyagoltam.