A zentai nyár

Nagy fába vágtuk a fejszénket, és úgy határoztunk, hogy két hetet Badiséknál töltünk, vagyis a nagycsaládos feelinget minden eddiginél intenzívebben kívántuk átélni. Ezt sikerült is megtapasztalni minden szépségével, nehézségével, küzdelmével, csodájával. Elutazásunk előtt anyu sokat aggodalmaskodott, de Kriszta kitartott a terv mellett, és nem hagyta, hogy anyu elbizonytalanodjon. Megérkezésünk és az üdvözlő ölelések után Kriszta a ház legjobb, udvarra néző szobáját adta nekünk, mi pedig beköltöztünk a bőröndjeinkkel és a játékainkkal egyetemben. Apu csak az első éjjelt töltötte velünk, aztán "kerekdombi úrként" ezerrel dolgozott a nyaralónk helyrepofozásán.

Mi eközben úgy éltünk, mintha mindig is Kikká-val, Bajé-val, Wufa-val és Tebé-vel együtt laktunk volna. No és persze Robival, akit Andris néha tévedésből apának hívott, és végül, de nem utolsó sorban Hugival, akit az itt töltött két hét végére nagyon megszerettünk. A reggelik-délelőttök egészen bölcsi jellegűek voltak: sokan egy asztalnál, sokan kishelyen és természetesen ugyanarra a játékra pályázva. Azért ritkán, de előfordultak közös játékok is. De legfőképp anyán osztoztunk, mivel délelőttönként nagyrészt ő volt a rendfenntartó a szobában, és aki csak tehette, befészkelődött az ölébe. Főleg Balázs kedvelte meg nagyon, és a két hét alatt számtalan váratlan és kevésbé váratlan szeretetrohammal ajándékozta meg. Kriszta délelőttönként főzött, és nem is keveset dolgozott minden olyan órában, amikor lehetősége volt rá. A délutánokat többnyire közös fürdéssel vagy játszóterezéssel, nagy sétákkal töltöttük, mindannyiunk nagy örömére. Volt részünk közös betegségben is, melyen Krisztával is megosztoztunk.

Közben két évesek lettünk!!!               

A születésnapunkat is Zentán ünnepeltük. Egész nap nagyon-nagyon vártuk apát, aki sajnos egy vihar miatt csak másnap délben érkezett. De ettől még a mi nagy napunk csodálatosan sikerült. Délelőtt még semmit sem sejtettünk, pedig Kriszta lelkesen gyártotta a tortánkat a konyhában. Aztán délután korán tüzet raktunk, és együtt készülődtünk a családi bográcsozáshoz. Uzsonna időben mindenki körbeülte az asztalt, mi pedig meglepetten fújtuk el a gyertyákat a tortán. Este Bence majdnem elárulta a meglepetést... A bogrács főtt vacsoránk elfogyasztása után következett a meglepetés, amikor már nem csak mi, hanem anyu is meglepetten pislogott. Ugyanis a Badis család nem érte be a saját gyártmányú tortával, úgy érezték, hogy többet érdemlünk. Sőt, szuper ajándékot is kaptunk ekkor: két működő szerszámot! Mondjuk, mi már nagyon álmosak voltunk ekkor, de Bence annál lelkesebben figyelte a csomagolópapír eltávolítását.

Szülinapunk alkalmából egyébként mások is elhalmoztak minket minden jóval: a nagymamánktól őszi cipőket és homokozóformákat kaptunk, az egyik keresztanyutól és keresztaputól talicskát, fűnyírót és egyéb nagyszerű kerti játékokat, a másik keresztszüleinktől pedig nagyon vagány napszemüveget és igazi baseball sapkát. Apu és anyu szerszámasztalt, szerszámkészletet, kisautókat és úszógumit vett nekünk. Ez utóbbit abszolút magunkénak érezzük az első használat óta!

Sok-sok kép itt: Badis napló