Az első igazi nyaralás - Gyula

A tavaszi szünetben, vagyis pontosan húsvétkor lehetőségünk volt Gyulán "nyaralni". Majdnem egy egész hetet ott töltöttünk, és mind a négyen! Fantasztikus volt! Különleges, több szempontból is. Először is, még nem voltunk ilyen módon négyesben nyaralni sehol. A tavalyi családos tábor egész más volt, azon kívül meg barátoknál, rokonságnál vendégeskedtünk eddig. A fiúk nagyszerűen vették az akadályokat, nem volt gond az új hely, jobban aludtak az utazóágyban, mint itthon. Törölközővel le kellett takarni az ágyakat, mert csöndre nem annyira, sötétre viszont annál inkább szükség volt. De az első alkalom után megkedvelték az így kialakított kis fészket, és aztán már nem hiányozhatott egyetlen törölköző sem a "sátorról". Még jó, hogy bőven vittünk, hiszen Gyula fürdőváros!

És ezt ki is használtuk, összesen négyszer fürdőztünk. A srácok nagyon élveztéka kismedencét is, a wellnessrészleg különlegességeit is, és mindenkinek azzal dicsekedtek, hogy ők már egyedül úsznak az úszógumival. Valóban Andris valami olyan technikát sajátított el, aminek segítségével bejárta a medencét önerőből! (Természetesen az úszógumiban csücsülve...).

Gyula amúgy gyönyörő város, és nem csak a vár környéke, hanem szépek a sétálóutcák, a terek a hatalmas, impozáns szökőkutakkal, és a híres-neves cukrászdák is említésre méltók! Még hat nap alatt sem sikerült a város minden adottságát felfedezni. :-) Az apartmanunk egy nagy üdülőkomplexumban volt, amit kis patak határolt, egy szépséges park vett körül, mezei virágos rétekkel és két játszótérrel. Kívánni sem lehetett volna ideálisabbat! A játszón ráadásul favonat is volt, pörgethető kormánnyal, ami Andris és Attila fantáziáját rendesen megmozgatta. Azonnal tudták, hogy ez a vonat, csakis Pöjszi (Percy) lehet a Thomas meséből, más nem.  Ha épp nem a fürdőben voltunk, vagy "nyalogatós fagyit" ettünk "töjtéjjel" valamelyik sétálóutcában, akkor folyamatosan a favonat közelében kellett tartózkodni.  

Na, de azért javíthatatlanok vagyunk, és a társadalmi életről nem mondtunk le a nyaralás alatt sem: kedves vendégeket fogadtunk még Gyulán is! Először a Badis család utazott egészen Gyuláig, hogy velünk fürdőzhessen egyet. Egy kellemes délelőttöt töltöttünk együtt, amiből jó lett volna több is, de sajnos Badisék (anyájának) ideje eléggé szűkre szabott volt. De vigasztalt mindannyiunkat a tudat, hogy nem is olyan soká újra látjuk egymást!

Később pedig István unokatesói és Peti (aki már majdnem rokon) jötttek el, hogy találkozhassanak velünk. Ők majdnem egy egész napot Gyulán voltak, és nagyon tartalmasan sikerült eltölteni az időt. Fürödtünk is, pizzáztunk is, sétáltunk is, beszélgettünk is, egyszóval nagyon jó volt! A srácok majdnem rávették őket, hogy aludjanak nálunk, Attila már a fekhelyeket is kiosztotta: "Zsuzsi alszik a kanapén, Peti anya mellett a nagy ágyon, Sanyi máshol..." Na, az persze sosem derült ki, szerinte hol lenne az a máshol, és hogy apa hol aludna, ha a helyét anya mellett Peti bitorolná?

Húsvét vasárnapján városi rendezvény volt a vár körül, műsorokkal, kirakodóvásárral, meg mindennel, ami ehhez dukál. Szerencsére a fiúkat nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy nem ülhetnek fel minden körhintára, és a lufikat is csak messziről csodáljuk meg. De nem vagyunk azért kegyetlen szülők, csak észszerű kompromisszumokra törekedtünk a gyerekekkel. Így aztán velem együtt negyed órát ugráltak egy hatalmas légvárban. Amiben a legjobb nem is az ugrálás volt, hanem a hatalmas kettős csúszda! A húsvéti tojáskereskeresésben a vár körül ugyan nem vettünk részt, de a jó szerencsének és egy kedves családnak köszönhetően csak a vadászat izgalmából maradtunk ki, a jutalomból nem. A fiúk kaptak pár becserélhető tojást, így egy kisebb szatyor Kindertojást vittünk végül haza. Andris és Ati kézműveskedtek is egy kicsit: festett tojások összetört héjából készítettek mozaikképet. Andris a színes tojáshéjdarabok elhelyezését élvezte, Attila pedig azt, hogy ecsettel ragasztót kenhet az alaplapra. Íme a munkafolyamat és az elkészült művek: 

Sajnos elérkezett a hazaérkezés pillanata is, és most újra szokni kell a gyerekeknek, hogy István a nap nagyrészében távol van...