Elmo jött, látott és győzött! A pelusnak pedig mennie kellett

Úgy tűnik, sikerült átlépni a határvonalat a kisfiúság és a nagyfiúság között: egészen jól haladunk a szobatisztaság terén! Június 17. pedig piros betűs nap lett a családi naptárban. :-)

Bevallom, én már elkezdtem aggódni, hogy nem fog sikerülni szeptemberre, hiszen akárhányszor próbáltuk, az eredmény csaknem teljes kudarc volt. De nem akartam őket sem teljesen elkeseríteni, meg nem is láttam az eredményt, ezért aztán a pelenka mindig visszakerült. És sosem hittem el senkinek, hogy a váltás majd egyik napról a másikra, teljesen váratlanul fog megtörténni. Pedig így volt! Andris egyik délelőtt sírni kezdett, mert "véletlen" bepisilt a pelenkába. Kérte, hogy vegyük le. Én meg hihetetlenkedve engedelmeskedtem... Nem mondom, hogy azóta nem volt rajta pelus, de a változás valóban bekövetkezett, már mindig tudja azonosítani a folyamatot, mindig szól, és baleset is csak néha történik. Attila aznap még pelenkában akart maradni, de megígérte, hogy száraz marad. És úgy is volt!

Nyilván számítottak a próbálkozások, amikor pelenka nélkül megtapasztalhatták a történéseket. De mentálisan is edzettük a témát egy Elmo dvd-vel. Véletlen láttuk meg, de szinte gondolkodás nélkül került a kosarunkba. A cím már sokat mondó: "Felejtsd el a pelust, Elmo!" Eddig nem rajongtunk különösebben Elmoért, a Szezám utca lakóiért, Gloverért, és a többiekért, de most nagyon hálásak vagyunk nekik! :-) A filmecske egyébként sokkal könnyebben elviselhető, mint más mesék. Nincs benne sok sipítozás, felnőtt fül számára elviselhetetlen hanghordozás, az énekek, klippek pedig kifejezetten kedvesek, fülbemászóak. Kb. egy hét kellett ahhoz, hogy Elmo üzenete eljusson a fiúkhoz. Ezalatt a néhány nap alatt csak abból lehetett tudni, hogy Andrisban alakul valami, hogy időnként furcsa kérdéseket tett fel a témával kapcsolatban. Azontúl, hogy éppen megfelelő időben látták a fiúk, valószínűleg az is hozzájárult Elmo gyors sikeréhez, hogy én nem magyaráztam nekik sokat, pláne nem becézgettem a dolgokat... Falra tudok mászni a családtagok (pláne idegenek) "Hol van a bilikéd? A kakus is a pelusba megy még?" és hasonló kérdéseiktől. Én nem tudok így gügyögni, és nem is szeretnék, de lehet, hogy a gyerekeknek szükségük volt a verbalizására, és ezt megtette helyettem Elmo. Van egy kis klippecske, amiben a gyerekek elmondják, hogy ők minek nevezik az "egyes és a kettes számú dolgot". Elhangzik mindenféle kifejezés a pisitől, a pipikén át, a kaksiig. 

Ha már ilyen részletesen kivesézem a témát itt a blogban, akkor elmondom azt  is, hogy régebben a wc-ülőke volt a menő a srácoknál, de ahogy ráéreztek a dolgok mikéntjére előkerült a bili. Egyrészt abból kettő van, és ez ikrek esetében létfontosságú tényező. Másrészt a wc-re nehezen másztak fel, a bili viszont megadta azt az önállóságot és szabadságot, amire szükségük volt. Most viszont már rendelkeznek némi gyakorlattal, ezért igazi pasik módjára állva pisilnek a wc-be. Természetesen ezt is egyszerre! Igaz, mindketten lábujjhegyen állnak közben, mivel igen csak kistermetűek még mindig. 

 A lényeg, hogy a fickók kaptak szuper új alsónadrág-trikó szetteket, és azóta nappal csak azt viselik. Alváshoz természetesen még szükség van a pelenkára, de Andrisnál az is szépen alakul. Kétszer-háromszor már előfordult, hogy reggel is teljesen száraz pelust vettem le róla, délutáni alvásnál meg szinte mindig így van. Számomra azonban hihetetlen, hogy ennyire egyszerre, gyakorlatilag órára ugyanakkor jutottak el erre a szintre! Pedig nem is egypetéjű ikrek!

Cím nélkül

Az előbbi bejegyzést több, mint két hete írtam. Eddig arra várt a piszkozatok között, hogy kiegészítsem és képekkel lássam el. Most viszont inkább kitettem ide a blogra így, ahogy van, mert újabb bejegyzéseknek kellene megszületniük... Pl. egy összefoglalónak a kreatív tevékenységekről, és egy jelentésről a pelus kontra alsógatya helyzetet illetően. Ezek következnek tehát, amint időm elngedi, legkésőbb jövő héten...

Az elmúlt egy hónap történéseiből ollózva

El sem hiszem, hogy már egy hónap eltelt, mióta utoljára írtam!! Különben annyi minden történt azóta, hogy már össze sem tudom szedni. A fiúk egyre nagyobbak, megállíthatatlanul közeledik a harmadik születésnapjuk, és végtelen mennyiségű energiával rendelkeznek. Ezek a legfontosabbak, a többi csak mellékes.

Na meg persze, még az is nagyon-nagyon fontos, hogy felvették a srácokat az OVIBA!!! Már "csak" a nagy feladat, a szobatisztaság elérése áll köztük és az óvoda között. Sajnos, számottevő haladás ezen a téren nem nagyon van... Fürdés előtt felülnek a wc-re, néha van produkció, néha nincs... Három délelőttöt kipróbáltunk pelenka nélkül, de mivel délig fejenként háromszor cseréltem teljes alsóruházatot, így aztán gyorsan kifogytunk a tiszta ruhából. Majd nyáron még több ilyet is csinálunk, csakhogy most hideg lett.

Ebben az egy hónapban sok helyen jártunk, például többször is köveket dobáltunk, "horgásztunk" a Dunán, a repülőtéren sárkányt eregettünk Tomi keresztapuval és Kristóffal, majd a Nemzetközi Repülős napra is kilátogattunk.  Tegnap pedig a veresegyházi Medveparkban macikat etetett a 2 kis lurkó és Kristóf. A könyvtári látogatásunk is hatalmas élmény volt nekik, hihetetlen lelkesedéssel nézegették a könyveket. És nem tágítottak az elképzelésüktől, hiába nem aktuális, mindenképp a Mikulásos könyvet kellett hazahozni.... Az óvodai gyereknapon pedig egészen beleolvadtak a tömegbe, a többi gyerekkel együtt futkostak, mászókáztak, csúszdáztak, nézték az óvónők mesejátékát, stb, egészen addig, míg Andrist fejbe nem rúgta egy gyerek a csúszda létráján. Na, akkor vége lett a mókának...

Az eseményeknél azonban fontosabb, hogy a fiúk egyre több kreatív foglalkozásra nyitottak.  Úgyhogy egyik nap családilag felkerekedtünk, és beszereztünk egy-egy gyerekollót, amit azóta is büszkén mutogatnak mindenkinek. Egyik alkalommal készítettünk kézlenyomatot, amit aztán ki is vágtunk, és azóta kártyázni szoktak a kezeikkel. :-) Csináltunk két hatalmas, de sajnos nem működő szélforgót is, és néhányszor már belemerültünk az aszfaltrajzok varázslatos világába. Kipróbáltunk egy csuda klassz dolgot is, különböző magokkal szórtunk ki képeket. A sok színes ceruzás, krétás, filctollas rajzolásnak köszönhetően megjelentek az első formák, Andris már teljesen felismerhető napocskát, pöttyös labdát tud rajzolni, Attilának pedig sikerült egy csinos kis sünit összehozni.

Végre elkezdték érdekelni őket a mesék, úgyhogy naponta többször is leülök, és mesélek nekik. Legalábbis ebéd után, és az esti lefekvés előtt biztosan. Az aktuális kedvenc a Jancsi és Juliska, az örök favorit pedig az Anna, Peti és Gergő. Emiatt és a világra irányuló kíváncsiság miatt a tévé éppen csak leköti őket, egyedül a reggeli kába időszakban követelik még mindig a mesenézést, de amúgy szinte el is felejtkeznek róla, hogy létezik a tévé. Úgyhogy a mese dvd-k nyári álmot alszanak...

(Sajnos) a házi munkából mindig aktívan szeretnék kivenni a részüket. Így aztán egyik alkalommal, mikor mosogattak, Attila kezében eltört egy pohár, ami aztán elvágta a kezét.  Ez szerencsére egy időre elvette a kedvét a mosogatástól. Ettől függetlenül viszont mindig tevékenyen részt vesznek a főzés folyamatában, vagy porszívóznak, söpörnek, port törölnek, akváriumot takarítanak, teregetnek, stb.

Minden délelőtt, és minden délután hatalmas túrákat kell tenni velük. Ilyenkor nagy segítség Kati, hiszen én nem érek rá folyton játszóterezni, vonatokat nézni az utca végén, sárvárat építeni az udvaron, stb. Előfordult az is, hogy ahogy megérkeztek a játszóról Katival, már indultak is tovább velem a következő játszótérre. Egyszerűen kifogyhatatlan az energiakészletük...