Az elmúlt egy hónap történéseiből ollózva

El sem hiszem, hogy már egy hónap eltelt, mióta utoljára írtam!! Különben annyi minden történt azóta, hogy már össze sem tudom szedni. A fiúk egyre nagyobbak, megállíthatatlanul közeledik a harmadik születésnapjuk, és végtelen mennyiségű energiával rendelkeznek. Ezek a legfontosabbak, a többi csak mellékes.

Na meg persze, még az is nagyon-nagyon fontos, hogy felvették a srácokat az OVIBA!!! Már "csak" a nagy feladat, a szobatisztaság elérése áll köztük és az óvoda között. Sajnos, számottevő haladás ezen a téren nem nagyon van... Fürdés előtt felülnek a wc-re, néha van produkció, néha nincs... Három délelőttöt kipróbáltunk pelenka nélkül, de mivel délig fejenként háromszor cseréltem teljes alsóruházatot, így aztán gyorsan kifogytunk a tiszta ruhából. Majd nyáron még több ilyet is csinálunk, csakhogy most hideg lett.

Ebben az egy hónapban sok helyen jártunk, például többször is köveket dobáltunk, "horgásztunk" a Dunán, a repülőtéren sárkányt eregettünk Tomi keresztapuval és Kristóffal, majd a Nemzetközi Repülős napra is kilátogattunk.  Tegnap pedig a veresegyházi Medveparkban macikat etetett a 2 kis lurkó és Kristóf. A könyvtári látogatásunk is hatalmas élmény volt nekik, hihetetlen lelkesedéssel nézegették a könyveket. És nem tágítottak az elképzelésüktől, hiába nem aktuális, mindenképp a Mikulásos könyvet kellett hazahozni.... Az óvodai gyereknapon pedig egészen beleolvadtak a tömegbe, a többi gyerekkel együtt futkostak, mászókáztak, csúszdáztak, nézték az óvónők mesejátékát, stb, egészen addig, míg Andrist fejbe nem rúgta egy gyerek a csúszda létráján. Na, akkor vége lett a mókának...

Az eseményeknél azonban fontosabb, hogy a fiúk egyre több kreatív foglalkozásra nyitottak.  Úgyhogy egyik nap családilag felkerekedtünk, és beszereztünk egy-egy gyerekollót, amit azóta is büszkén mutogatnak mindenkinek. Egyik alkalommal készítettünk kézlenyomatot, amit aztán ki is vágtunk, és azóta kártyázni szoktak a kezeikkel. :-) Csináltunk két hatalmas, de sajnos nem működő szélforgót is, és néhányszor már belemerültünk az aszfaltrajzok varázslatos világába. Kipróbáltunk egy csuda klassz dolgot is, különböző magokkal szórtunk ki képeket. A sok színes ceruzás, krétás, filctollas rajzolásnak köszönhetően megjelentek az első formák, Andris már teljesen felismerhető napocskát, pöttyös labdát tud rajzolni, Attilának pedig sikerült egy csinos kis sünit összehozni.

Végre elkezdték érdekelni őket a mesék, úgyhogy naponta többször is leülök, és mesélek nekik. Legalábbis ebéd után, és az esti lefekvés előtt biztosan. Az aktuális kedvenc a Jancsi és Juliska, az örök favorit pedig az Anna, Peti és Gergő. Emiatt és a világra irányuló kíváncsiság miatt a tévé éppen csak leköti őket, egyedül a reggeli kába időszakban követelik még mindig a mesenézést, de amúgy szinte el is felejtkeznek róla, hogy létezik a tévé. Úgyhogy a mese dvd-k nyári álmot alszanak...

(Sajnos) a házi munkából mindig aktívan szeretnék kivenni a részüket. Így aztán egyik alkalommal, mikor mosogattak, Attila kezében eltört egy pohár, ami aztán elvágta a kezét.  Ez szerencsére egy időre elvette a kedvét a mosogatástól. Ettől függetlenül viszont mindig tevékenyen részt vesznek a főzés folyamatában, vagy porszívóznak, söpörnek, port törölnek, akváriumot takarítanak, teregetnek, stb.

Minden délelőtt, és minden délután hatalmas túrákat kell tenni velük. Ilyenkor nagy segítség Kati, hiszen én nem érek rá folyton játszóterezni, vonatokat nézni az utca végén, sárvárat építeni az udvaron, stb. Előfordult az is, hogy ahogy megérkeztek a játszóról Katival, már indultak is tovább velem a következő játszótérre. Egyszerűen kifogyhatatlan az energiakészletük...