Attila-nap és új ágyak

Meglehetősen fontosnak tartjuk a srácok névnapját, mert ez a sajátjuk. A születésnapjuk úgy is egyidőben van, és ez mindig így is marad, de a névnapjukon egy időre külön válhatnak, és élvezhetik a csodás pillanatokat, amikor csakis ők az ünnepeltek!

Csak úgy, mint Andris, Attila is büszkén vitte az oviba a névnapi vaníliás karikát. Ő is élvezte, hogy ez csak az ő napja, és a várakozásaimmal ellentétben Andris is egész jól viselte, hogy nem ő kapja az ajándékot, és nem ő viszi körbe a kekszet az oviban. Egészen addig így volt ez, míg keresztanyuék meg nem érkeztek. Akkor Andrisnál elpattant a türelem húrja, és már nagyon nehezen lehetett vele megértetni, hogy bizony ezt az ajándékot is Attila fogja kibontani. Atinak amúgy még a nagy vágya is teljesült: levelet hozott neki a postás! Oviból hazafelé tartva ellenőriztük a postaládát, és csodák csodájára egy névnapi képeslap várta a papától! (Akivel amúgy egy házban lakunk...)

Tegnap végre sikerült üzembe állítani az új ágyakat. Eddig a rácsos ágyban aludtak, amit kicsit átalakítottunk, és ők inkább a saját kis fészküknek érezték, mint kisbabás-rácsos ágynak. Az új, felnőttméretű ágyakat még szeptemberben megvettük, de kellett egy kis idő, míg a gyerekek hozzászoktak a gondolathoz, hogy meg kell válni a régi ágyaktól. Mire eljött az üzembehelyezés ideje, már büszkén meséltek mindenkinek arról, hogy milyen nagy fiúk, mekkora ágyaik lesznek. Szerelés közben teljesen felpörögtek, segítettek apjuknak, fogták a csavarbehajtót, mértek, intézkedtek, és persze ugráltak az ágybetéten...

Mikor eljött az alvás ideje, akkor Attilának kicsit inába szállt a bátorság... Mostanában sokszor ilyen kis félős, pedig máskor olyan harsány, nagyhangú,és ettől egészen vagány kisfickónak tűnik. Most azonban elkezdett aggódni, és hiányzott neki a kiságy biztonsága. De Andris megnyugtatta: "Én szuperhős vagyok, majd én vigyázok rád, Ati!" Andris javaslatára takarót tettünk az ágyak elé, hogy ha esetleg leesnek, akkor se nagyon üssék meg magukat. Andris végül nagyon ügyesen a helyén maradt egész éjszaka, sőt végre egyedül betakarózik, és nem kiabál segítségért, ha fázik. Attila egyszer az ágy közepén kereste a cumiját, de ezenkívül nem történt különösebb esemény éjszaka. Reggelre pedig annyira megbarátkozott az új ággyal, hogy nem volt kedve átjönni a mi ágyunkba sem. :-)