Immáron betöltötték...

A srácok is betöltötték a bűvös 3 éves kort!

Nagyon képben voltak, és életükben először tudatosan várták a nagy napot. Tudták, hogy még nem 3 évesek, csak a szülinapjuk után mutathatják meg a hármat a kezükön. Az utolsó héten már visszaszámoltunk, hogy mennyit kell még aludni, és naponta többször is leellenőrizték, hogy emlékszem-e még, milyen tortát kell nekik sütni. Andris az első perctől fogva citromosat rendelt, míg Attila először cicásat szeretett volna. Először ez furcsa kérésnek tűnt, de aztán eszembe jutott, hogy Kristóf első szülinapi tortáján volt egy marcipán cica, és valószínűleg arra vágyik Attila. Végül a cicáról sikerült lebeszélni, és kiegyeztünk egy csokis-málnás tortában, mivel mindkettőt imádja. 

A nagy nap pont vasárnapra esett, ezért igazi családi napot terveztünk. Délelőtt tettünk-vettünk, terepet rendeztünk, aztán a déli szieszta után, uzsonnára vártuk a családot. A srácok hamar felébredtek, elfoglalták a helyüket, és kisvillával a kezükben türelmetlenül várták anyukámékat, akik ráadásul még késtek is.  Végül azonban megérkeztek, sort kerítettünk a köszöntésre, az ajándékok átadására, a tortabontásra, és azon frissiben ki is próbáltunk minden új játékot. A vasútkészletükhoz kaptak nagyon szuper kiegészítőket: egy farmot állatokkal, sok-sok sínnel, traktorral és teherszállító vonattal. Ehhez venni kellett két újabb váltót is, hogy jól összeépíthető legyen a meglévő sínpáyával. Ezen kívül két fajátékot kaptak még: egy ügyességi társasjátékot és egy egyensúlyjátékot.

A nap hátralévő részére egy nagy családi kirándulást terveztünk Vácra. A Duna sajnos nagyon magasan volt, így csak a játszóteret élvezhettük, de a srácoknak úgy is ez volt a legnagyobb élmény. A főtéri sétát sajnos meghiúsította az eső, de így legalább arra is volt idő, hogy Bea, Tomi és Kristóf is még ezen a napon felköszönthessék kedvenc ikreiket. Sajnos a torták annyira kelendőek voltak, nekik éppen csak egy kis kóstoló maradt. A pogácsa viszont bármilyen finom volt, nem tudott versenybe szállni a tortákkal, úgyhogy még 3 nap múlva is eszegethettük...

Másnap meglátogattuk Barnust és szüleit a gyönyörű, új otthonukban. A fiúk teljesen el voltak ámulva Barnus játékaitól, de miután minden gyerek átesett a feloldódási szakaszon hatalmas közös játékot rendeztek. Autóztak, homokoztak, főzőcskéztek, fociztak - öröm volt nézni őket! Mi felnőttek pedig zavartalanul beszélgethettünk órákon keresztül. Csak akkor kellett megszakítani a társalgást, ha valamelyik gyerek "Pisilni kell!" felkiáltással közelített. :-) Végül Attila kívánságára közösen elénekeltük a Halász Judit-féle szülinapi slágert, ami méltó zárása lehetett volna a napnak, ha Attila nem esik egy hatalmasat kifelé menet...

Másfél évesek lettünk!

Azt mondják, ez az életkor fordulópont a gyerekek életében. Célszerű ellenőrizni, hogy az illető kiskorú korának megfelelően fejlett minden téren. Az ilyen naplókban mint ez, pedig illendő egy összesítést csinálnia készségekről és képességekről. A beszédet kivéve mindent tudunk, amit egy másfél éves gyereknek tudnia kell.

• Kis segítséggel (vagyis kapaszkodunk közben), de ügyesen és önállóan közlekedünk a lépcsőn.
• Oldalazni is tudunk, és hátrafelé is szívesen megyünk. A kergetőzésnél pedig nincs is jobb! Főleg napközben alvás előtt szeretjük megfuttatni anyut.
  
• A babánkat, amit karácsonyra kaptunk szívesen ringatjuk, és énekelni is szoktunk neki. Azt sem hagyjuk, hogy bárki a családban éhes maradjon, beleértve a babát is.
  
• Az öltözést-vetkőzést egy picivel jobban tűrjük, mint ezelőtt, főként azért, mert megtanultunk közreműködni. Így ha teljesen egyedül még nem is megy, segítséggel bármikor le- és felvesszük a zoknit, nardágot és pulcsit.
• A felnőttek tevékenységeit utánozzuk: telefonálunk, letöröljük az asztalt, ha rácsöppent az étel, kirázzuk a ruhát teregetés előtt, és még a sarkokból is kiporszívózzuk a morzsákat.
  
• Hajat és fogat mosunk segítség nélkül. Na, jó egy pici szülői közreműködéssel.
• A versikéket és a mondókákat nagyon szeretjük, anyuval egy nap százszor is elmondatjuk a kedvencünket, a "Fújja a szél a fákat kezdetű"-t. A kedvenc mesénk az "Iciri-piciri", és képesek vagyunk végig figyelni. Főleg akkor, ha anyu átkölti, és ökör helyett bocit mond, macska helyett cicát, és megmutogatja a képeken látható többi állatot is, nem csak azokat, amelyekről a történet szól.
• A műszaki cikkekhez remekül értünk, a rádiót egyedül is bakpcsoljuk, és néha a cd-t is sikerül elindítani. Aztán persze a tánc sem maradhat el! A távirányítóval is jól boldogulunk, ha éppen nincs eldugva előlünk, a telefonról meg nem is kell szót ejtenünk.
• A féltékenység egyértelmű köztünk, de ha a másiknak fáj valami, akkor nem lehet nálunk együttérzőbb testvért találni! Sajnos azonban verekedni is kiválóan tudunk. Nem telik el tíz perc anélkül, hogy szeretetből, féltékenységből, dühből, játékból vagy csak úgy meg ne ütnénk a másikat. És sokszor nem puszta kézzel, hanem tárgyak segítségével. Anyu szerint ezek is az ikerség "szépségei", legalábbis szükséges velejárói...
• A szobatisztaságtól még messze vagyunk, de mindketten magunktól szólunk, ha bekakiltunk, és egyébként is kedvünk szerint válaszolunk a kérdésre, hogy kérünk-e tiszta pelenkát. Anyu viszont általában nem ez alapján dönt a kérdés felől... Vajon miért?

Nem telt eseménytelenül a két ünnep közötti és az azóta eltelt időszak sem. Vendégeket vártunk, de sajnos az időjárás és más körülmények megakadályozták őket, hogy eljöjjenek hozzánk. Mi viszont így szerét ejthettük az első igazi szánkózásunknak!

Gyakran láttuk keresztaput és keresztanyut is! Keresztapu ugyanis egyértelműen a kedvenc vendégeink közé tartozik, senki érkezésének hírére vagy hangjának hallatán nem rendezünk akkora örömködést, mint az övére! Sőt, nem csak anyura vagyunk féltékenyek, hanem rá is. Még anyutól is képesek vagyunk átkéredzkedni az ő ölébe, és ha kell a tesót is kilökdössük onnan, csak hogy a figyelme egyedül a miénk legyen!

Az építési sikereinkre meg már eddig is büszkék voltunk!

EGY ÉVESEK LETTÜNK!

Ismét egy hóforduló

10 hónaposak lettünk. Megint öregedtünk, és ügyesedtünk. Még akkor is, ha nem vagyunk olyan okosak és ügyesek, mint egynémely kortásunk. Anyunak és apunak úgy is mi vagyunk a legügyesebbek, legokosabbak, legszebbek. Ők már akkor is így láttak minket, amikor megszülettünk. És akkor is, amikor egy hónaposan végre hazajöhettünk a kórházból, és még javában ezeket az 50-es rugdalózókat hordtuk. Most a csíkosakat használjuk pizsamának. Látványos a különbség, nem?

Ma anyuval és Dórival voltunk egész nap, de nagyon vártuk haza aput. Egyébként nem mentünk sehova, itthon játszottunk, és a nagyik ajándékait készítettük a holnapi anyák napjára. Viszont kipróbáltuk az etetőszékeinket, amiket nagyon utálunk, mivel alapból nem szeretjük az ülést. Anyu viszont nagyon örülne, ha ebben ennénk végre, mert a hordozóink már nem bírják a strapát. Legalább enyém volt a kényelmesebb!

És egy kivételes alkalom: végre én gyűrtem le a tesót! De még ennél is kivételesebb, hogy elviselt magán, amíg megkóstoltam a ruhája patentját, és a magam módján megsimogattam a fejét.

Hóforduló, ajándék, takarítás

Csütörtökön nagy nap volt: 9 hónaposak lettünk. Sok újat tanultunk az elmúlt hónapban, de még ennél is többet ügyesedtünk. Mindketten gyönyörűen állunk, már biztos kapaszkodó nélkül, például a szekrényajtónál is fel tudunk állni. Igaz, olyankor a parkettán hátracsúszik a lábunk, és addig kiabálunk, míg anyu vagy valaki meg nem ment minket. Andris gyönyörűen le is tud ereszkedni állásból, és szinte szaladgál a rács mentén a kiságyban vagy a járókában, vagy akár az ágy mellett. Én is tudok oldalazva sétálni, de a leereszkedést még csak most tökéletesítem. Néha még most is a könnyebb megoldást választom, és segítségért kiáltok. A kedvenc játékom a tárgyak dobálása és egymáshoz ütögetése. Úgy tűnik, nagyon muzikális lettem, sokszor énekelek, és ezt a tudományt Andrisnak is megtanítottam. Újabban együtt énekelünk, kórusban vagy egymásnak válaszolva. Néha, ha olyan kedvünk van, akkor fogócskázunk is. Sőt, az is megesik, hogy segítünk a takarításban is.

Délután nagyot sétáltunk, mi négyen. Jártunk a zöldségesnél, a péknél, és a boltban. Majdnem mindent beszereztünk, amire szükségünk volt, de csak majdnem, mert például banánt sehol nem kaptunk. Azért anyu gondoskodott arról, hogy ne maradjunk éhen. Vacsorára az egyik kedvencünket kaptuk: gesztenyét.

Még csütörtök este keresztapuék elhozták a megelőlegezett húsvéti ajándékunkat, amit azonnal birtokba is vettünk. Egy csúcsszuper, sárga dudával, szépséges kék felszerelt szobai hintát kaptunk. Apu felfúrta a hinta kampóját, mi pedig keresztanyuék kezéből figyeltük a műveletet. Főleg Attilát érdekelte a dolog. Apa szerint ő műszaki ember, és szinte biztos, hogy mérnök lesz belőle. Én ebben nem vagyok ilyen biztos, de azt azért elismerem, hogy szeret kísérletezni, és minden oldalról megfigyeli a tárgyakat, aprólékosan megvizsgálja a dolgok működését. Üzembehelyezés után mindketten kipróbáltuk a hintát, de első alkalommal igen csak félszegen pislogtunk benne.

Péntek délelőtt látogatóink voltak, Orsi és Gabi. Anyuval sokat beszélgettek, meg velünk is játszottak. Sajnos fényképet nem készítettünk, de aki ismeri őket az tudja, aki meg nem, annak elmondjuk, hogy két nagyon kedves lányról van szó. Szóval majdnem a délutáni sétáig velünk voltak, és így alkalmuk volt bepillantani az életünkbe. Orsi nagyon meg volt lepődve, hogy mennyit fejlődtünk, mióta nem látott minket. Meg is ígérte, hogy gyakrabban fog jönni, mert nagyon hiányoztunk neki!

Délután anyuék folytatták a már megkezdett nagytakarítást, nekünk pedig ismét az a feladat jutott, hogy a rácsnál lógva figyeljük az eseményeket. Én hamar elvesztettem a türelmem, de Andris nagyon jól eljátszott az ajtóban. Később viszont ő is csatlakozott hozzám, és együtt nyavalyogtunk a rácsba kapaszkodva. Viszont estére az ablakok tisztán ragyogtak, a nappalinak pedig minden zegzuga pormentesítve lett. Apa kidobált egy csomó lomot a wc-ből, ami ezután már rendeltetésszerűen funcionálhat, nem pedig tárolóként.

Ma a kamrára és a konyhára került sor, no és apa levitte az udvarra a szőnyegünket, és alaposan kitisztította. Mi a szokásos tevékenységünkkel voltunk elfoglalva, vagy játszottunk vagy a rácsnál állva próbáltuk felhívni magunkra a figyelmet. Délután Dóri egy nagy sétára vitt minket, így azért nem unatkoztunk egész nap. Egyébként sem szoktunk mostanában unatkozni, mert egyre jobban élvezzük és értékeljük egymás társaságát. Estére azonban krónikus anyahiányunk alakult ki, mivel ma egész nap alig láttuk őt. Délelőtt vásárolni volt a Nagyival, délután pedig a már említett helyiségekben dolgozott, és a velünk való törődést apára meg Dórira bízta. Mi mindkettőjüket szeretjük, de azért este már nagyon szerettünk volna anyuval lenni: majd kiugrottunk a bőrünkből, mikor meghallottuk a hangját, hát még mikor a vacsorával a kezében megjelent a szobánkban!

Hogy megy az idő!

Ma különleges nap van! Nyolc hónaposak lettünk. Pontosan annyi idő telt el az életünkből, amennyit anyu pocakjában töltöttünk. Ott így néztünk ki:

A pocakból való kiszabadulásunkkor Andris törte az utat, és őt követte Attila. Magzatmázas képet szégyenlősségből nem mutatunk, de ilyennek látott minket anyu és apu először:

Azóta huncut, jókedvű, írtó komisz kisfickók lettünk. Szeretünk bolondozni anyuékkal, de még annál is jobban szeretünk együtt játszani.

7 hónapot betöltve

Ma megkezdtük életünk nyolcadik hónapját. Már egyáltalán nem vagyunk kisbabák. A vasárnapi séta alkalmával még egy néni is észrevette ezt: "Jaj, ikerbabák! Jaaa, már nem is olyan kicsik..." Holnap megyünk a doktornénihez, akkor pontos adatokkal is tudunk szolgálni, és kiderül, hogy mennyire nem vagyunk kicsik!

Reggel a szokásos módon ébredtünk: Andris már hatkor kukorékolt, aztán visszaaludt egy kicsit, épp akkor, amikor én felkeltem. Anyu ennek annyira tud örülni! Délelőtt anyu főzött-mosogatott, ruhákat rendezett, apu meg tisztává varázsolta a szőnyegünket. Később apu elment dolgozni, mi meg aludtunk anyuval együtt. Alvás után ebédeltünk, anyu most főzött nekünk először céklafőzeléket. Nagggyon fincsi volt! Én kicsit nehezen viseltem, hogy a tesó kap először ebédet. Ilyen szomorú voltam:

Teli hassal, maszatosan, elégedetten:

Bár levittük a babakocsit az emeletről, anyu mégis a hintázás mellett döntött. Nagyon szép idő volt ma, így mikor elaludtunk, egy kicsit még anyu is ott maradt velünk, és élvezte a friss levegőt.

Délután az elmúlt napokat messze meghaladóan jól viselkedtünk, és sokat játszottunk EGYÜTT. Anyu többször is figyelte az ajtóból, hogy hogyan beszélgettünk, meg lopkodjuk egymás cumiját. Az alvásidő közeledtével romlott a kedvünk egy kicsit, de Dóri jött és szórakoztatott minket.